Erdélyi Zsolt: Őszintén szólva nem ismertem a pártot. Engem Horn Gábor kampányfőnök kért fel erre a munkára, s alapvetően szabad kezet kaptam. Először nem akartam elvállalni, aztán úgy gondoltam: ha egy kormánypárt kéri fel az embert, az menő dolog, felelősség. Előtte volt egy nem hivatalos baráti beszélgetésem a Fidesz kommunikátorával is.

Tényleg? Előbb a Fidesz kérte fel ugyanerre?

Az nem névre szóló felkérés volt, általában kreatív igazgatót kerestek a kampány idejére. 1994-ben már dolgoztam nekik a kampányban. Ráadásul nálunk családilag ez úgy van, hogy a gyermekem anyja két és fél éven át grafikus art directorként működött a Fidesznél.

Ebből van politikai konfliktus otthon?

Voltak vitáink.

De ha elvi alapon döntött, miért ült le egyáltalán a Fidesszel tárgyalni?

Mert kíváncsi vagyok és hiú. Megtanultam, hogy az ember legyen udvarias, igyon meg velük egy kávét, és utána mondjon igent vagy nemet. Én elmondtam nekik, hogyan használnám a pártot és a networkjüket, ők meg elmondták, milyen kampányt terveznek. Nyíltan kimondták, hogy a kiábrándultságot és a reménytelenséget akarják árulni, engem viszont ez az üzenet nem fogott meg, úgyhogy nemet mondtam.

Az SZDSZ-nek miért mondott igent?

Kihívásnak éreztem. Kommunikációs szempontból ennél nagyobb kihívás már csak az MDF lett volna, de ők nem kerestek. Az SZDSZ nyíltan akart beszélni: közölték, ők a liberálisok, van politikai mondanivalójuk. Hogy azt most laborban fejlesztették ki, vagy a látóember mondta nekik, nem tudom. Én meg azt mondtam nekik: ja, van üzenet? Akkor jó. Úgyhogy megbízást kaptam egy önálló párt önálló arculatának megtervezésére.

Az ember azt gondolná, hogy a PR-os nem is mondhat nemet: örül a megbízásnak, és nem a világot váltja meg, hanem pénzt keres.

Ez egy bérgyilkosmunka. A megbízásom arról szólt, hogy június 13-án este a párt örüljön. Függetlenül attól, hogy én mit gondolok.

Hogyan fogadták a megbízását párton belül? Sokan tartanak attól, hogy a párt arculat- vagy kampányfelelőse politikacsináló szerepbe kerülhet.

Később tudtam meg, hogy Hornék nagyon tartottak tőlem, mert rögtön az elején közöltem, hogy a stábjuktól távol akarom tartani a kampányt. A párt alapvető arculatát, üzenetét persze magának a pártnak kell meghatároznia. A kampány legnagyobb sikerét egyébként az az egyperces, Martin Luther Kinggel kezdődő film aratta, ami egyfajta szabadság-életérzést, hangulatot fejezett ki, és ami mindenkihez szólni akart.

Egy olyan társadalomban, amely a jelek szerint egyre kevésbé igényli ezt a szabadságélményt?

Hát igen, a magyar politika legalább tíz éve félrevezeti a lakosságot. A lakosság pedig lelkesen asszisztál az olyan baromságokhoz, hogy megszavazza a gázárakat – ezzel az erővel megszavazhatná azt is, hogy mik legyenek a lottószámok. Ott tartunk, hogy a lakosság már ért az egészségügyhöz, a városfejlesztéshez, a makrogazdasághoz, általában mindenhez.

A tornádót ön találta ki Demszkynek?

Nem, azt az ő stábjából találta ki valaki. Én csak röhögtem rajta.

Hogyan született a „csajom szülni akar”, ami komoly hörgést váltott ki a párton belül is? Ez a stílus a „való világos” generációt akarta becserkészni?

Huszonegy testimony (vallomás)-filmet forgattunk, civil emberekkel. Ezek apolitikusan indítanak, majd a végén azt mondják, „azért szavazok az SZDSZ-re, mert…” A „csajom…” volt a legutolsó, amit felvettünk, amit én ugyanúgy mellékterméknek tartottam, mint azt, amelyikben egy fiatal lány azt mondja: „Srácok, ha az SZDSZ-re szavaztok, levetkőzöm.” Amit egyébként nem tudatosan csináltunk, a lány spontán adta elő. Nem filmre, hanem winchesterre vettük az egészet. Azaz egész nap, folyamatosan ment a kamera, hogy ne legyen fennakadás a felvételeknél. A klipeket fókuszcsoportok tesztelték, és az eredmény az volt, hogy a „csajom…” jött ki abszolút nyerőnek. Hogy ez „való világos”-e, nem tudom, én nem vetem meg a Való Világot. A klip bírálói szerintem csak az SZDSZ-be akartak belekötni.

A fiatalokat másképp kell megszólítani politikai kampányban, mint bármely más áru esetében?

A kutatások szerint a fiatalok hedonisták, nem érdekli őket a politika. Az attitűdjüknél lehet őket megfogni: vagy megpróbálom érzelmileg elkötelezni őket, vagy – ami melósabb, de hatékonyabb – személyesen szólítom meg őket azzal, hogy öreg, nem mentünk fel a gondolkodás, a felelősség alól. Az SZDSZ kampányával azonban nem elsősorban fiatalokat, hanem az egész lakosságot próbáltuk megcélozni.

Egy politikai párt melletti kampányolás után nehezebb dolga lesz a privát biznisz világában?

Karrier szempontjából rázós lehet. Tisztában kell lenni vele, hogy a fél ország azt gondolhatja, hogy a sátánt szolgáltam.

Amikor otthagyta az Est FM rádiót, azt ígérte, hogy Mono néven új nonprofit rádiót hoz létre. Ehelyett Mono Consulting néven kommunikációs céget alapított. Ennyi volt Superman rádiós karrierje?

Márkanevet akarok létrehozni a Monóból, ebből egyelőre a Mono Consulting létezik, és működtetem a Monotone-t, Magyarország legnagyobb zenei weboldalát.

Szabadúszó profi vagyok, egyike azoknak a kreatív igazgatóknak, akik már nem akarnak kitörni. Szívesen fektetnék be egy alternatív zenei kiadóba, de nincsenek hagymázas önmegvalósítási álmaim.

Az interjút készítette: Seres László